A cím elárul mindent. Nem akarok nagyon dühbe gurulni, de egyszerűen nem megy...Elég volt már a hüje suliból, így is alig bírom ki a mindennapokat: Felkelek, Suli, Hazajövök, Házi Lefekvés. Enyiből áll az életem vázlatba. Már alig várta mindenki az őszi szünetet, és azt gondoltuk, hogy majd most legalább lesz egy kis pihenő meg minden, de az dili még ezt se hagyja. Ugyanis elrendelte, hogy nem lesz őszi szünet. Most pontosan nem tudom, hogyan is pattant ki az okos buksijából, de mindenkit nagyon felháborított. Múlt éven se volt őszi szünet, így hozzá tették a télihez, ami kimaradt. És így voltunk otthon télben egy hónapot. De ez már felháborítás..az utolsó pillanatban bejelenteni, hogy hétfőn kell iskolába mennünk..ez komolyan pofátlan!

Heló! Örömmel megyitom a blog kapuit, amit szeretnék most és ebben a pillanatban hivatalossá is tenni. Szeretném, ha ide is sokan jönnétek fel majd naponta, mint a másik oldalamra, de ezért is tenni is kell, nem igaz? Próbálok majd naponta, vagy legalább, ahogy az időm engedi frissíteni..És, hogy miért is nyitottam a blogot? Igazából nem tudom, csak azt, hogy szeretném hamis álca alatt kiönteni a szívem valakinek, aki megért, és megnyugtat. Persze erre vannak barátaim is, de nem ugyanaz. Mondjuk az én barátaim tudják, hogy kibe vagyok szerelmes, amikor éppen órán köbö 5 másodpercre is oda nézek rá, a fülembe sugja valamelyik: Ha nagy leszel gyereket is akarsz tőle? Engem csak ez zavar. Ezért fogom meg is nyitni a blogot, hogy álcázottan olvassák az érzéseimet. Remélem szeretni fogod majd a blogot, és minden nap feljársz!