Nem rég /2013.október 25./ voltunk a temetőbe. Hát, hogy is mondjam, legtöbbször senkinek nem jut eszébe semmi rémisztő sem erről. De ha jobban belegondolsz, akkor félelmetes, hogy egy csomó koponya, és élettelen ember, más szóval halott ember körül ott járkálsz, és csinálod a sírjukat. Mert hogy mi azért mentünk oda, hogy megcsináljuk a sirjukat :) De persze, a filmekben máskép tüntetik fel a temetőket: legtöbbször túlparodizálják; Főleg a horrorfilmekben, viszont ott az a lényeg. De kicsit eltértünk a tárgytól. Sokat járkáltam a temetőben, mivel a mi falunknak eléggé nagy a temetője. Több, mint 500 sír. Főleg, hogy a katonák sírja, akik a második, és az első világháborúban meghaltak, az mellettünk van, egy emlékműben elásva. Ez még inkább emeli a félelemérzetet. Csak gondolj bele; van, aki már vagy 100 éve is meghalt, te meg ott kapálod, és rendezed felette a földet. Nem félelmetes? Vagy csakk én vagyok ennyire nyuszi? Szóval, ott tartottunk, hogy járkáltam a temetőben. És, egyszer csak a végére érkeztem. Viszont, ott megleltem valakinek a sírját. Valahonnan ismerős volt az arca, mert hogy arckép is volt a síron, és megkérdeztem anyukámat, hogy ki is Ő. Viszont, nagyon nehezen, de elmondta nekem. Az a kislány, 8 évesen meghalt. Sajnos vérrög volt az agyában, és amiatt agyvérzést kapott. A vérrög fogalma nem más, mint hogy az egyik erében megaludt a vér. Sajnos sokáig így maradt, nem oldódott fel, és szétrobbant a vérere, ami miatt tele ment az agya vérrel...Félelmetes nem? És bocsi, hogy ilyen szavakkal írtam le, de mással nem tudtam megfogalmazni, hogy érthetőbb legyen :| Gondljatok bele, csak 8 évesen. Még mennyi ideje lehetett volna az életből? Azóta is, a szülei minden héten meglátogatják, és minden héten visznek a kislány sírjához, vagy virágot, vagy pedig egy kis angyal szobrocskát. Ez olyan szomorú..és a legfurcsább: szerintetek honnan ismerem a kislányt? Amikor még 5 éves voltam, egy lakodalomba voltunk együtt. És a kislánnyal, és a barátnőjével fotózkodtunk, csak mi hárman. És a fényképről láttam meg. És azóta nem tudom kiverni a fejemből azt a képet. Pont nekem kellett vele fotózkodnia? Nem mintha, de...olyan félelmetes. És ahányszor megnézem azt a képet, annyiszor érzem úgy, hogy valaki figyel hátulról. De, most pontosan nekem kellett meglelnem a sírt. És pont nekem kellett szegény kislánnyal fotózkodnom? Ráadásul, az egész falu elment a kislány temetésére. Ha nem is az egész, akkor a felénél több biztosan. És, a falu úgy magára vette ezt az egész esetet, hogy azóta senkinek se mernek "Vanessza" nevet adni, mivel az volt a kislány neve. Vanessza, Izabella. A sírján, pedig valami ilyesmi versike állt:

,,A virág elhervad

Alig pár nap alatt

De szívünkbe emléked

Örökre megmarad."

Meg még volt pár sor, de azt már nagyon elfelejtettem. Szóval, csak annyit a temetőkről, és a koponyákról, meg a csontvázakról, és a sírokról, hogy eléggé ijesztőek. Lehe, hogy nem mindenkinek, mivel senkinek sem lehett ugyanolyan az ízlése, mint a másik emberé, de azért remélem valaki, akár egy ember is, de azért valaki egyet ért velem. Akinek pedig nem ijesztő, annak gratulálok! Mivel nem olyan félénk, mint én általánosan...